Bajzafi Ferenc [Timothy Swordsman] vagyok Debrecenből. Mint korosztályomból oly sokan, én is Cooper, P. Howard, Verne írásain nőttem fel „salátaolvasás” közben. Valamikor a hetvenes években került a kezembe egy Asimov-novella, így történt, hogy „sci-fileg” a Galaktika nyomán kerestem az olvasnivalót. Huszonéves voltam akkor (1953-ban születtem), így későbbi olvasmányaimat a tudatosan keresett fantasztikus írások határozták meg, ezen belül is a sci-fi szépirodalmi stílusú, klasszikus vonulata. (Bradbury, Brunner, van Vogt, Aldiss stb.) Közben a magyar művek: Zsoldos Péter könyvei lenyűgöznek máig is. A téma szeretete személyes ismeretségeket, barátokat hozott: a 80-as évek közepén próbálkoztam meg először az A/4-es méretű kifutópályával – kísérletek és pályázatok után itt találtunk egymásra Preyer Hugóval és az akkori Vega Egyesülettel, aztán megjelentek novelláim a Vega, Orion 13 és Android magazinokban, és „szépirodalmilag” is kezdtem munkálkodni a Bódi Ildikó vezette salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság irodalmi kiadványaiban. Bekerült néhány tollpróba-rovatos írásom a Palócföld-be, s közben Schweier László Marsyas-a is közölte a műveimet. Szépirodalmi kisprózák, novellák, versek a budapesti Kláris-ban jelentek meg, és az évente kiadott antológiákban. A 90-es évek elejétől létezik Salgótarjánban az országos sci-fi találkozó, az évenkénti HungaroCon – debreceni lévén minden alkalommal ott vagyok. A Preyer Hugo nevével fémjelzett novellapályázaton több írásom részesült elismerésben. Aztán megalakult az AVANA. (Azok a tarjáni HungaroConok!) Az olvasás, és a magyar sci-fi szeretete nyomán – részemről mintegy folytatásként – Ambrus Attila J. megteremtette az Új Galaxis sci-fi antológiát magyar írókkal. A harmadik szám óta itt „vagyok”.    

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
A koldus — (Új Galaxis 7., 151-154. o.) Az ütés — (Új Galaxis 7., 77-80. o.) Susanne — (Új Galaxis 6., 173-178. o.) A fordított házörző — (Új Galaxis 5., 10-14. o.) A fizető utas — (Új Galaxis 4., 117-125. o.) Ajándék egy zsarunak — (Új Galaxis 3., 53-56. o.) Légy férfi — (Új Galaxis 3., 39-40. o.) Lélek a szigeten — (Új Galaxis 3., 23-26. o.) Úton... — (Új Galaxis 3., 5-6. o.)

Bolyki Tamás. A sci-fivel gyermekkoromban kerültem kapcsolatba, és alighanem a kiteljesedést jelentette számomra. Az a fajta zárkózott ifjonc voltam ugyanis, akire azt szokták mondani, hogy művész vagy pszichopata válik belőle. Végül is nem lettem művész, legfeljebb csak szakiparos, de a másik út még nyitva áll előttem. Diákként ért az a szerencse, hogy a városunkban (Ózd) működő Millennium SF Klub tagja, majd vezetője lehettem. Itt találkoztam először hozzám hasonló gondolkodású emberekkel, akikkel jókat buliztunk, vitatkoztunk és persze zseniális műveket alkottunk. Akkoriban még pezsgett a sci-fi élet; mi is tartottunk országos rendezvényeket, bomlasztottuk a rendszert (mindenféle bűnös videók zártkörű vetítésével), meglátogattunk más, nagy hírű klubokat és fanzinokat gyártottunk. Ez utóbbiakat Kriston Endre barátommal és majdani kollégámmal szerkesztgettük nyomdakész állapotba. Kiadtuk az első hazai akció-sci-fi könyvet is (e meghatározást mi találtuk ki); szerénységem A hetedik emelet című elbeszéléskötetét a Bermuda könyvek sorozatában. Erre rendkívül büszkék voltunk, mert addig e műfajban (?!) csupán Nemere István néhány regénye jelent meg nálunk, azokra azonban a politikai fikció címkéjét ragasztották, így az akció-sci-fit mi honosítottuk meg Magyarországon. Aztán a rendszerváltás elsöpörte az SF mozgalmat és beköszöntöttek a dolgos hétköznapok. Utoljára (már magánvállalkozásként) kiadtam Brian W. Aldiss Galaktikus birodalmak című elbeszéléskötetét Nemes Ernő fordításában, Endre barátom tervezésében és szerkesztésében, és publikáltam néhány novellát az utolsó fanzinokban (Aréna, Jelen és Jövő, Millennium, Millennium Stories). Ezt követően, bár munkám a Saga Lap- és Könyvkiadó egyik tulajdonosaként és kereskedőként (100 Holdas Pagony Antikvárium és Könyvturkáló) továbbra is az irodalomhoz kötött, az írást abbahagytam. Néha ugyan összeültem régi barátaimmal, hogy jó adag nosztalgiával, a nyolcvanas évekre emlékezve megalkossuk az SF Siratónak keresztelt fanzint, ám az emlékezés erejéből a megjelenésre már sosem futotta. SF irodalom helyett paranormális jelenségek kutatóit támogattam a RYUFOR Alapítvány kuratóriumának tagjaként, majd nyolc év kiesés után ismét tollat ragadtam a kezembe, mint A világ leg... című könyvsorozat szerzője, szerkesztője és összeállítója. E munka mellett 2001 őszétől a Hihetetlen! című szórakoztató magazin rovatszerkesztőjeként és állandó szerzőjeként dolgozom. A sci-fi egyfajta mentőkötél maradt számomra, amikor is válságos napjaimban kávén, cigarettán és science fiction-ön éltem. Egy ilyen mélypont után határoztam el, hogy felújítom kapcsolatomat az irodalommal és felkutatom a még létező SF mozgalmat. Így találtam rá az AVANA Egyesületre és a Hungaroconra, majd az Új Galaxis antológiára, melyben ismét publikálhattam néhány ifjúkori zsengémet, és örömmel vehettem tudomásul, hogy tíz évvel ezelőtti önmagam nem volt minden tehetség híján. Az az ember azonban már nem én vagyok. Hiába hát hirtelen fellelkesedésem, a tollat még ma sem irodalmi alkotómunka céljából veszem kézbe. Mindazonáltal jól esik a tudat, hogy tartozom valahová.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
A hetedik emelet – (Új Galaxis 7., 155-171. o.) Kísértetek az idők mélyén – (Új Galaxis 7., 21-36. o.) A remény útja – (Új Galaxis 6., 190-199. o.) Embervadászat – (Új Galaxis 5., 33-55. o.) A Locador-kommandó – (Új Galaxis 4., 172-195. o.) Holdfényes májusok – (Új Galaxis 4., 103-106. o.) A magány ellen – (Új Galaxis 3., 95-96. o.) Lábujj – (Új Galaxis 3., 27-28. o.) Szabadíts meg a gonosztól... – (Új Galaxis 2., 79-80. o.) A kígyók titka – (Új Galaxis 2., 10-17. o.)

Csaba Zoltán vagyok. Budapesten születtem 1976-ban, és azóta is ott lakom. Érdeklődési körömet édesapám Galaktika gyűjteménye már fiatalon erősen a tudományos-fantasztikum felé terelte, amiben különösen a tudomány kiemelkedő fontosságú számomra mind a mai napig. Igazi materialista világnézettel áldott meg a sors. Nem véletlen, hogy végül gépészmérnökként fejeztem be tanulmányaimat. Jelenleg szervizvezetőként, a legkülönfélébb gépek problémáinak felderítésén és megoldásán dolgozom. Szabadidőmet általában evezéssel, tanítással vagy olvasással töltöm, de ha igazán ki akarok kapcsolódni a száguldó hétköznapok világából, akkor saját kitalált világaimba menekülök. Fantáziám termékét, ha van lehetőségem, papírra is vetem. Így számos novella és kisregény ötlete pihen íróasztalomban kidolgozásra várva. Mivel szeretek tanítani, ennek egy különleges módját, a tanulmányírást is kedvelem. Az Új Galaxis hasábjain már többször is lehetőséget kaptam, hogy kifejtsem nézeteimet, és külön örömmel tölt el, ha mások is élvezetet találnak munkáim lapozgatásában.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Élet: szabály vagy kivétel? [Tanulmány] – (Új Galaxis 6., 14-25. o.) Szuperhúrok és a mindenség eredete [Tanulmány] – (Új Galaxis 5., 116-148. o.) Verseny a Holdért [Tanulmány] – (Új Galaxis 4., 3-19. o.) Világegyetemes igazságok? [Tanulmány] – (Új Galaxis 3., 115-121. o.) Az űrbéli hajtóműrendszerek fejlődési lehetőségei [Tanulmány] – (Új Galaxis 2., 116-149. o.) A kabin – (Új Galaxis 2., 88-101. o.) Látogatók a mélyűrből – (Új Galaxis 2., 35-62. o.)

Dernei Attila vagyok. 1967. január 14-én születtem Ózdon. Már gyermekkoromban feltűntem a rajzaimmal. Óvodában a Mehemed tehenei, általános iskolában „A BÉKE” nemzetközi pályázatának Moszkvában díjazott 200 legjobbja, majd a számos városi, megyei és országos dobogós helyezések mellett mégis arra a mellékvéleményre vagyok büszke, melyet a GEEK nevű rajzoló írt egy pályázat harmadik helyezése kapcsán: „bár a zsűri más tagjai másként szavaztak, rajzai alapján ő érdemelné ki az első helyezést”. (A fenti zsűri disszonáns vélemény sajnos, jellemző egész pályafutásomra.) 1985-ben érettségiztem, mint mezőgazdasági gépszerelő. Majd lettem többek között minőségellenőr, gyártástervező technikus, CNC-programozó (megszerzett szakmáim szerint) s végül határőr. Jelenleg is a határőrség Bánrévei Határrendészeti Kirendeltségének részlegvezetője vagyok. 1992-ben nősültem, majd két lányom született. Lúcia 9 éves és verseket ír; mint valaha én. Titanilla 6 éves, és remekül rajzol, mint valaha én. A kilencvenes években Ien Reed álnéven elég sok illusztrációm jelent meg ufó témával kapcsolatos lapokban és sci-fi lapokban. Egy, sajnos idejekorán megszűnt képregény és novella-magazin számára képregényt is készítettem, de a megjelenésre már nem került sor. Zórád Ernő, Fazekas Attila képregényei talán a stílusomon is jól érezhető hatással voltak rám. De nem mindig akartam csak grafikával foglalkozni, számos cikk is megjelent a fent említett álnéven. Egy időben Zsoldos Péter személyes bíztatására eljátszottam a (tudományos-fantasztikus) írói képességeim megcsillantásával. De aztán maradtam a realitásnál; és a helyi hetilap közéleti furcsaságait vetettem papírra, kár, hogy az is megszűnt. Mostanság a grafikáimba gyakran lopok számítógépes írisz-árnyalatot és egyéb trükköket, de a háromdimenziós grafikát nem alkalmazom, mert többre értékelem az olyan egyéni stílusú (ha úgy tetszik, művészi) képalkotást, amit egy kézi grafika adhat.

———— ..:. A garfikus munkáit az alábbi számokban nézheted meg! .:.. ————
Lehetetlen [Képnovella] (Új Galaxis 6., 12-13. o.)

Heim Attila Régóta figyelem az égboltot. Ha valaki a csillagokat nézegeti, előbb utóbb elkezd gondolkodni azon, mit is jelent igazából az a kifejezés: végtelen. Innen aztán könnyedén megindulhat a képzelet, s az ember azon kapja magát, hogy idegen csillagokról, szerkezetekről, tájakról álmodik. Nálam is így kezdődött az egész. 1968-ban születtem Székesfehérváron. Gyermekkoromban sokat rajzoltam, később a Galaktikát lapozgatva találkoztam először a képzőművészet scifi irányvonalával. Igen erősen hatottak rám a hazai vagy éppen a világ más részein élő grafikusok elképzelései, és persze a képekből áradó hangulatok is. Lenyűgözőnek találtam a látásmódok, stílusok változatosságát. Ezek a képek bátorítottak, magukkal ragadtak és magam is mind inkább a rajz tanulása felé fordultam. Szeretem kipróbálni magam több területen, így a képzőművészettel történő foglalkozás mellett, érdeklődve fordultam a számítástechnika felé is. Itt viszont a computergrafika, a 2D és 3D programok adta lehetőségek vártak rám. Ezen a területen – az egyre tökéletesedő beépített eljárásoknak köszönhetően – már nehezebb igazán eredetit alkotni, de próbálkozni azért érdemes. Rajzaim publikálására több esélyt is kaptam: a Solaria internetes SF magazinban, a Cherubion könyvkiadónál, az Új Galaxisban és az Avana Országos Scifi egyesület kiadványaiban jelentek meg munkáim, így mind az interneten, mind nyomtatásban is bemutatkozhattam már. Képekben gondolkodom. Homályosan, de határozottan körvonalazódik bennem, mit is kellene rajzolnom, sőt az elkészítendő kép hangulatát is előre érzem. Gyanítom, hogy más művészeti ágak képviselői is hasonlóan lehetnek ezzel. Megesik emiatt, hogy a csak úgy „maguktól” elkészült rajzaim válnak később valahol illusztrációkká. Leginkább azt az egyensúlyt keresem, ami a precíz kidolgozás és a pár eltalált vonallal megrajzolt kép között húzódik meg. Kedvelt technikáim közé tartozik a grafitceruza és a tollrajz. Mivel folyton tökéletesedni és fejlődni kell, így jómagam sem leszek soha teljesen „készen”. Úgy gondolom, ez nem is nagy baj...

———— ..:. A garfikus munkáit az alábbi számokban nézheted meg! .:.. ————
Új Galaxis 7. szám (Címlap + a kötet minden rajza) + A kötetünk rajzairól szövege Új Galaxis 3. szám (2., 3., 4., 6., 16., 26., 98., 106., 148., 153., 161., 203., 204. o.)

Jobbágy Tibor [Marco Caldera] vagyok. 1966. szeptember 22-én láttam meg a napvilágot. Ezen megdöbbentő esemény után javarészt táplálkozással és növekedéssel örvendeztettem meg a közeli hozzátartozóimat, és közben egyik oktatási intézményt a másik után tudtam le, melyeknek felsorolása inkább illenék egy „curriculum vitae” címmel jelzett irományba, mint e rövid bemutatkozásba. Munkahelyek, feleség és két szép (tartós lízingként, saját használatra átadott) gyermek fest színes foltokat életem szürke palettájára. Ismerkedésem az irodalommal és az írással – mint oly sokunknak – az általános iskolára vezethető vissza. Persze írhatnám azt, hogy már ott kitűntem fogalmazókészségemmel, és ámulatba ejtettem tanáraimat írásaimmal, ha mindez igaz lenne. Írhatnám, hogy X. Y. írásait falva kaptam kedvet én is művelni ezt a „szakmát”, de ez is felérne egy kisebbfajta hazugsággal. Tény, hogy már az iskolában megpróbáltam tőmondataimat néhány, könyvekből ellesett jelzővel színesíteni, de mivel tanáraimtól ez irányú bátorítást nem kaptam, azért újító szándékomról nagyon hamar letettem. Megelégedtem annyi házi feladattal, amennyi könnyedén elkészíthető volt két motorozás, biciklizés vagy focizás közben. Akkoriban talán többre értékeltem azt a foglalatosságot is, amit leginkább nemes egyszerűséggel úgy tudnék körülírni, hogy „röhögés a haverokkal”. Tény persze az is, hogy gyermekkoromban faltam a könyveket, majdnem a szó szoros értelmében. Ugyanis részemről az evésre fordított idő a szükséges rossz kategóriába tartozott, és hogy a terített asztal mellett ne unjam magam halálra, általában egy könyv foglalta el az előttem lévő abrosz nagy részét. Olvastam minden olyan írást, amelynek az első tíz lapja volt elég érdekes (ügyes) ahhoz, hogy megtartsa a figyelmemet. A húslevesnek és a rakott krumplinak nálam természetes velejárója volt Rejtő Jenő, Asimov, Sheckley, Dick, Pohl, Karl May, Tolkien, Dumas, Zsoldos Péter és az 1001 éjszaka meséitől kezdve a magyar mondákig, népmesékig minden, de minden, szinte válogatás nélkül. Az írással 2003-ban kezdtem el foglalkozni. Egyik kollégám biztatására ültem le a klaviatúra elé, és kezdtem bele egy történetbe, amiről az elején még fogalmam sem volt, hogy néhány száz karakter leütése után milyen irányt fog venni a cselekménye. Mégis valahogy kerek lett az egész, és elég kedvező fogadtatásra talált egy internetes portál olvasóközönségénél. Az első írásom megjelenését még két-három követte ugyanazon az internetes site-on, aztán vérszemet kaptam: egyik novellámat elküldtem az AVANA Egyesület által 2003-ban megrendezésre került „Preyer Hugo Emlékére” Irodalmi Pályázatra. Persze nem sikerült dobogós helyet elérnem, de egyike voltam annak a három embernek, akik „Dicséretben részesültek” emléklappal nagy buksi-simogatási ceremónián vehettek részt. Később az AVANA egyesület úgy döntött, hogy az írásokat megjelenteti az Új Galaxis 3. számában. Itt jelentem meg életemben először nyomtatásban. Aztán 2004-ben a Preyer Hugó emlékére rendezett irodalmi pályázaton végre sikerült foggal-körömmel megkapaszkodnom a dobogó harmadik fokában, ám remélem, ahogy mondani szokták: a történet még nem itt ér véget...

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Balszerencse – (Új Galaxis 7., 18-20. o.) Állóháború – (Új Galaxis 7., 5-8. o.) Aki nem ismerte a betűket – (Új Galaxis 6., 126-133. o.) Nagy Szellem – (Új Galaxis 4., 33-40. o.) Az ugrólepke üzlet – (Új Galaxis 3., 122-128. o.)

Karádi Kázmér vagyok. 1967-ben születtem Komlón. (Feleségem kiskorában azt hitte, hogy ott mindenki fekete a szénportól. Szegénynek csalódnia kellett, mivel én nem voltam szénporral bekenve.) Nős vagyok és 3 gyermekem van. 12 éves koromban nagyapám kezembe adott egy Galaktikát. Ettől kezdve szerelmemmé vált a sci-fi. Sokáig halogattam az írást, éreztem, hogy valami hiányzik. Csak azt nem tudtam, hogy mi. 1992-ben, mikor végeztem Pécsett az orvosin, a Magatartástudományi Intézetbe mentem dolgozni, hogy agykutatást tanuljak. Akkor jöttem rá, hogy ahhoz, hogy valaki sci-fit írjon, nagyon sok tudással kell rendelkeznie a tudomány néhány területéről. 1993-ban írtam meg az első novellámat. Azóta folyamatosan írok. Novelláim 1996 és 2001 között a Marsys, ZED, AVANA és a Solaria magazinban jelentek meg. 2004-ben az Új Galaxisban is közzétették egyik novellámat.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Kék Ördög Bár – (Új Galaxis 6., 46-52. o.) Az első ember a Holdon – (Új Galaxis 4., 41-47. o.) Éden-be-zárva – (Új Galaxis 2., 3-9. o.)

B. Kósa Katalin vagyok. Budapesten születtem, közel fél évszázada. Pécsett nőttem fel, itt végeztem az iskoláimat, itt töltöttem diákéveimet. Aztán férjhez mentem, született három gyermekem. Húsz évig éltem egy világvégi kis faluban, Kékesden. Most, hogy a gyermekeim már felnőtt emberek, a házasságomnak pedig vége, visszatértem a városba, ifjúságom színhelyére, és próbálok új életet kezdeni, ebben a „szép, új világ”-ban. A puszta megélhetés kínjaival küszködöm, de az életre szóló nagy szerelmet, a sci-fit nem adom fel. Első novelláim még 1995-ben, a régi Galaktikában jelentek meg. Néhány írásom helyet kapott az azóta szintén megszűnt X-magazinban. Megalakulása óta tagja vagyok az Avana egyesületnek, és Arcképcsarnok c. kiadványukban is szerepeltem. Nemrég nagy örömömre megszületett Pécsett az Új Galaxis, amiben több írásom is olvasható.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Pixtuk – (Új Galaxis 6., 117-121. o.) 35 féle mustár – (Új Galaxis 5., 110-112. o.) A bársony színe – (Új Galaxis 5., 15-16. o.) Koncertfelvétel – (Új Galaxis 4., 107-116. o.) Manna Kft. – (Új Galaxis 3., 142-145. o.) Galakt-tourist – (Új Galaxis 3., 99-100. o.) Föld-varázs – (Új Galaxis 2., 160. o.) A Yun hava – (Új Galaxis 2., 73-78. o.)

Kovács „Smith” Péter vagyok. 1980. október 24-én születtem a szlovákiai Párkányban (Esztergommal szemben), ahol azóta is jól megvagyok. Egyelőre a szüleimmel élek, van két öcsém. Van egy középfokú szakvizsgám cukrászatból, valamint érettségim közgazdászatból, adminisztrációból, könyvelésből, szlovák és angol nyelvből, és úgy-ahogy beszélek csehül is. Jelenleg is képzem magam tovább, mivel a munkám megköveteli. Kipróbáltam már magam több szakmában is, 2005 áprilisától pénzügyi tervezéssel foglalkozom és szeretnék is ennél a hivatásnál megállapodni. Rajzolok, amióta az eszemet tudom, de az alapiskolai évek alatt döntöttem el, hogy képregényrajzolással, ezzel a stílussal akarok foglalkozni. A saját mércémmel mérve elég szép sikereket értem el (a környezetem nyomása ellenére), pl. két barátommal 2001-ben és 2002-ben saját kiadványt adtunk ki Ezt Neked! címmel, valamint 2002 októberében szintén barátommal közös kiállítást rendezhettünk a Városi Galériában. Képzőművészetből nincs végzettségem, csupán a városi képzőművészeti alapiskolát látogattam néhány évig, a többit önerőből tanultam. Köszönettel tartozom Bugyás Sándornak, aki tanácsaival és útmutatásával nagyon sokat segít a fejlődésemben. Művészi ambícióim között szerepel néhány nagyob szabású képregény-terv realizálása, valamint az Ezt Neked! felújítása. Szeretem a képregényeket (van is egy jókora gyűjteményem néhány különleges darabbal). A jó könyveket, sci-fi regényeket (Philip K. Dick) és filmeket (Blade Runner, Ghost in the Shell), a humort és a fantáziát. Szeretek elmélkedni és eszmét cserélni másokkal. No és persze szeretem a szép és intelligens lányokat.

———— ..:. A garfikus munkáit az alábbi számokban nézheted meg! .:.. ————
Új Galaxis 2. szám (Címlap + a kötet minden rajza, kivéve a tanulmány képeit)

Molnár A. Adalbert vagyok. 1971. szeptember 19-én születtem Székelyudvarhelyen (Románia). Többnyire karikaturistaként dolgoztam, bár a csíkszeredai Derűre Ború humorlapban, ahol első munkáim is megjelentek, rendszeresen jelentettem meg humorisztikus karcolatokat is. Később a helyi Udvarhelyi Híradó napilap karikaturistájaként dolgoztam, de rendszeres bedolgozó munkatársa vagyok néhány magyarországi humorlapnak is. Úgy tűnik, a humor már egész életemen keresztülkísér. A science fiction gyerekkoromtól kezdve egyik nagy szerelmem. Hogy túlságosan is élénk fantáziámat talán éppen akkori olvasmányaimnak köszönhetem-e, vagy viceversa, máig is fogas kérdés. Lényeg, hogy Verne-től Asimov-ig faltam mindent, ami kisvárosunk könyvtárában akkor fellelhető volt. A fegyverszünet (Lásd az Új Galaxis 6. számában) első munkám ezen a területen, amolyan félénk próbálkozás, amit majd több, érettebb munka követ.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Fegyverszünet [Képregény] – (Új Galaxis 6., 179-189. o.)

Lévai István [Stephen Weeler] Makón született 1974-ben, ma is ott él. Építészeti látványtervezéssel foglalkozik. Meghatározó sci-fi élménye a nyolcvanas évek közepén történt vele, amikor Ridley Scott Szárnyas fejvadász c. filmjét a moziban végignézte. Alig tíz évesen vált a tudományos fantasztikum rajongójává – akkoriban született meg benne a vágy, hogy „így vagy úgy”, de írni fog. Napjainkban Stephen Weeler álnéven publikál az Új Galaxis hasábjain.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
A regresszor – (Új Galaxis 5., 149-156. o.) Az aldóniai tudat – (Új Galaxis 5., 100-109. o.) A villám szárnyán – (Új Galaxis 5., 30-32. o.) Energiaválság – (Új Galaxis 5., 7-9. o.) Fre Mauro doboza – (Új Galaxis 4., 89-97. o.) A varázsló – (Új Galaxis 3., 64-67. o.) A Kyilkhor – (Új Galaxis 3., 41-45. o.)

Pigniczki Ágnes vagyok. Budapesten születtem 1956. június 26-án. Gyermekkoromat Balástyán – egy Szeged melletti kedves kis faluban – és Kecskeméten töltöttem. Másodikos gimnazista voltam, amikor Debrecenbe költöztünk. Érettségi után – pontosan a bizonyítványosztást követő napon – asszonyként léptem be a felnőttek világába, de lelkemben még mindig ott bujkál az egykori gyermek, aki Missisipinek látta a falu határán ásott csatornát. Szeretek álmodni és álmodozni, kérdéseket feltenni és megkeresni rájuk a választ. Sorsom úgy alakult, hogy megélhetésemet irodai munka biztosítja, de ha öröm vagy bánat ér, novella, esetleg egy-egy vers születik érzéseimből. Közülük néhány a Kláris című irodalmi folyóirat oldalaira is felkerült. Időnként a Hajdú Bihari Napló külsős munkatársaként újságcikkben mutatom be életünk fény- és árnyoldalát, számolok be napi eseményekről. A Látlelet című egészségügyi kommunikációs szaklap újságírójaként ugyancsak emberekkel, a testi – lelki jólétükkel kapcsolatos témákkal foglalkozom. Amikor pedig a fantáziám úgy elkalandozik, hogy ezekbe a keretekbe nem fér bele, új műfajhoz fordulok: ez a sci-fi. Megalakulása óta tagja vagyok az Avana Egyesületnek, melynek a magyar tudományos fantasztikus irodalmi, művészeti élet színesítése, fenntartása az egyik legfőbb feladata. Ez a célja az Új Galaxis szerkesztőinek, íróinak is. Megtiszteltetés közéjük tartozni.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Idegen a világomban – (Új Galaxis 7., 94-95. o.) Idegen világban – (Új Galaxis 6., 122-125. o.) A Holdon – (Új Galaxis 3., 149-153. o.) Nyertem, mondta a gép – (Új Galaxis 3., 29-38. o.)

Rácz Péter vagyok. 1985-ben születtem és sikeresen nyugtáztam, hogy Orwellnek egyelőre késett a jóslata. Most így a konkrét pillanatra nem emlékszem, de olyan 6 évesen tanultam meg olvasni és valahogy akkortájt elkezdtek érdekelni az űrös és ufós dolgok. Első gyermek enciklopédiáim űrrel kapcsolatos részeit szinte rongyossá olvastam, míg a többi témakört csupán futó pillantásommal díjaztam. Az iskolában a fizika tudománya egyszerűen lenyűgözött minden elméletet megtámadtam, amit csak a tanár a száján kiejtett, mindenbe belekérdeztem, ekkor rám is ragadt a „fizikus” gúnynév. A kamaszkorom identitás-kereséssel telt, így szépen mindenbe belekezdtem a pszichológiától az infobionikán át a zenélésig, akkoriban nagyon sok mindent tanultam mentoromtól Mező Ferenctől, aki rengeteg lelket öntött belém és az első olyan gyakorlati tanárom volt, aki megmutatta, hogyan valósíthatom meg az álmaimat. Jelenleg úgy tűnik, megtaláltam magam a fizika világában valamint az üzleti élet hullámai is kíváncsivá tettek. Remélem, mire végzek az egyetemmel, a kettőt képes leszek összekovácsolni és létrehozni egy kutató-fejlesztő céget. Szentül hiszem, hogy a sci-fi irodalom az a világ, ahol a jövő elkezd megvalósulni, számomra a sci-fi egyfajta ötlettesztelés.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
Tökéletes nap – (Új Galaxis 5., 3-6. o.)

Zsoldos Róbert vagyok. 1989-ben születtem Székesfehérváron, és itt is élek. Az SF-el az általános iskola negyedik osztályában találkoztam, mégpedig olyan formában, hogy a barátaimmal találtunk ki civilizációkat, űrhajókat, technológiákat és természetesen extrém élőlényeket. Ezeket a dolgokat csak lerajzolgattuk, nem írtunk hozzá mesét, ami utólag visszagondolva hiba volt. De ami késik, nem múlik – remélhetőleg. Olvastam persze novellákat, de ezek még nem késztettek írásra. Egy nem sci-fi arculatú magazinban olvasott novella hatására írtam meg első elbeszélésemet (úgy gondoltam, ilyet én is tudnék írni), és ahogy az lenni szokott, a többi jött magától. Jelenlegi tanulmányaimat gimnáziumban folytatom, további novellákon dolgozom, és talán egynéhány visszaköszön majd az Új Galaxis oldalairól.

———— .:. Válassz a szerző írásai közül, majd nyomd meg a gombot! .:. ————
A feladat – (Új Galaxis 8., Hamarosan.)